1936.07.23.

Tegnap löncs George Cukor rendezőnél. Óriási, ízléstelen ház. Hová jutott ez a kedves, egyszerű fiú? Most sztárok kóvályognak körülötte. Hepburn – milyen csúnya, szeplős, jelentéktelennek látszik, s Leonóra Ulric, Belasco utolsó szerelme, nagy sikerek után imbolygó feketeség – minden mily relatív, semmi bizonyosság s szilárdság az életben, az ember visszavágyik oda, ahonnan jött. De ha ránézek a képes mellékletben a hazai arcokra, akkor eszembe jut a kicsinyesség, megalázkodás, a sok inzultus, s itt van egy relatív nyugodt élet, amelybe belekerültem, s ahol mégse érzem jól magamat – az Isten tudja…
Mélyen saját lelki nívómon alul élek. Mindennek a gyávaság az oka. Nem tudom magamat tartani, folyton összeesem az ijedtségtől.
Kél, száll a szív viharja,
Mint a tenger vésze,
Fájdalom a boldogságnak
Egyik alkatrésze.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük