Délelőtt golfversenyre mentem, a Paramount stúdió rendezte 200 versenyzővel. A startnál muzsikálnak, s pisztolylövéssel ijesztik az embert. Angliában haditörvényszék elé állítanák az ilyen barbárokat. Tizenegytől délután négyig játszottunk. Utána olyan fáradt lettem, hogy majdnem összeestem, s csak félálomban hallottam, ahogy Soós mutogatja a tájat. Estefelé üdítő ébredés – jó alvás -, de most aztán igazán dolgozni kell, mert…
Nagy fordulatok, amelyekről nem írtam rendszeresen. Kár. De az ember attól reszket, elrontja a dolgát, ha közbeszól. Pedig az ilyeneket regisztrálni kellene rendszeresen, mert elvesznek a részletek.
Úgy kezdődött, hogy megint – percek alatt – megvették a Liszt-sztorit. Ez a tárgyalás már régen húzódott, McCormick jött az ajánlattal, hogy már ötezret ajánlanak érte. Ő persze nem tudja, mit jelent nekem 5000 dollár (egyévi nyugalmat). Egyszer lehívat Lubitsch, megkérdi, tudnék-e belőle olyat írni, mint A cárnő. Hogyne – mondom. Oké – kiáltja, s ezzel el is van intézve. Mondom neki, hat hónapi szerződést szeretnék. Alkudozások – eleinte 850 hetit akartak adni, aztán a hét végére rendbe jött az egész. Tudom, hogy ez itt így megy, s itt egy csomó álírónak fizetnek ennyit, s a filmnél folyik a pénz, de én az utóbbi években olyan reménytelen helyzetben éltem, s ha a londoni napokra gondolok, mikor Korda előszobájában kellett ülnöm, hogy egy pici pénzt kapjak, s boldog voltam, ha két hónapra volt fedezetem – ezek az összegek, hogy hetenként ezer dollárt kapok, engem szédítenek. Nagyon ideges is lettem, a jó esemény is éppúgy kihozza az embert a sodrából, mint a rossz – amíg végre megtáviratozhattam haza a klasszikus sürgönyt! „Lisztet eladtam Paramountnak tízezerért, fizetésemet félévig heti 1000-rel meghosszabbították.” Azt képzeltem, rögtön kapom az ujjongó választ, de az csak napok múlva jött meg.
Közben lassan mégis megíródott az Imperial, végső fejezeteitől eltekintve, azt hiszem, jó – de ez most már nem tőlem függ; más szemek és más fantáziák milyennek látják, azt nem lehet kiszámítani. A filmscriptekkel mindig baj van, s tény, hogy az enyém az előbbihez képest shakespeare-i, de nem tudom, mi lesz, hogy lesz. Pedig ez nagy alkalom, a stúdió legnagyobb színésznője* s a legnagyobb anyagi érdek e pillanatban ettől függ… Majd meglátjuk. Dicsérem az eszemet, hogy a hosszú lejáratú szerződést előbb szorgalmaztam, most legalább ez megvan hátvédnek.
* Marlene Dietrich