Nem kár-e, hogy tehetségemet még mindig aprózom, szétszórom, nem bízom benne annyira, hogy csak nagy dolgokra koncentráljam – pedig most kellene már – most!
Minden téma jó különben – mi minden jut az ember eszébe! Sokat gondolkozom a Matiné című kísértetnovellán – Londonban történt-e vagy Pesten? – éjféli fekete köd, egyszerre fényesség, a Vígszínházban vagyok, mi van itt? – Erős fogad: felmegyek az irodába, öreg Faludi és Beöthy, Bródy a társalgóban -bocsánatot kérek tőle — Ivánfy játszik, magyaráz, Hegedűs, Varsányi, Harmath Hédi – zsúfolt ház, a halottakkal kezdődik az előadás – engem kizárnak, sohase tudom meg, mit játszanak. És az egész szelleme a dolognak!