Újév a Piccadillyn Londonban. Irgalmatlan, életveszélyes tömeg, nemcsak mennyiségre, hanem szellemére is: alvilág. Persze ez szelíd alvilág, de lehet vad is. Tüzet raktak az utca közepén, s táncoltak körülötte. Borzasztó a tömeg, ijesztő, mi van a mélységekben.
Múlt évi mérleg nem rossz. Újév Nizzában, húsvét Selsdon Parkban. Nyár Pesten s Devonshire-ben. Remek munka tavasszal. Gondtalanság, mely csak év végén szűnt meg, s ekkor újra megrohant az egzisztenciális pánik. Ha több kedélyem lenne hozzá, az esztendőt jónak nevezném; bár a darab még nem váltotta be a reményeket.* De megvan a sansz, az év végén ebbe a remek, nyugalmas lakásba jöttünk, s Ancsi felgyógyult. Bátorság, bizalom és munka s lemondás arról, hogy megértsek valamit is létezésem titkaiból! S munka, melynek muszáj eredményre vezetni! Az élet csak jelen idő, tehát azzal kell törődni!
*Feltehetően az előző évben befejezett Varázstükör című színdarabjáról van szó.