Rémes este a His Majesty’sben.* Kísértetiesen hasonló a 22 év előtti Próféta-premierhez. Ez egy életveszélyes pálya, hogy mennyire nem lehet itt tudni előre! Én azt hittem, az előadásnak nagy sikernek kell lennie, de ha a vasközönség – amelyet oly könnyű s oly nehéz megmozdítani – ott ül a helyén, minden másképpen néz ki. Szimpatikus dolgok kellenek elsősorban, az biztos. Amivel vele lehet menni. Ez dönti el a színpadi sikert – ennek irányában kell megválogatni a következő témáimat. Tegnap valami rideg pechsorozat lógott a levegőben. Mintha valaki rendezte volna… A sors?… Ahogy a függöny előbb ment szét és elrontotta a legszebb hatást, ahogy a macska bejött a színpadra, s elkezdtek rá vadászni, vigyázva, nehogy az állatkedvelő közönséget a színház ellen fordítsák. A karzat gúnyos nevetése, mely megzavarta a darab legszebb jeleneteit. Korda Mária felvonulása a felvonás közepén, hogy botrányt kavarjon Kordának. S a dolgok közepén ez a szegény Róbert ideérkezett két bátyjával, utolsó kártyáját játssza ki, s befuccsol. S utána a „bankett”…
Róbert esete és az enyém is: aki ötvenéves koráig nem szerezte meg anyagi létalapját, annak nagyon keserves küzdelmekre kell elkészülni élete utolsó harmadában, mert küzdenie kell saját múltjával, amelynek törvényei nem alkalmazhatók a megváltozott jelenre!
* Róbert Jenő. egykori berlini színidirektor első és egyben utolsó londoni színházi rendezéséről van szó.