Egész nap itthon. Nagyon jó képet írtam Nizsinszkijhez. Este felolvastam a darabot Romolának. Pirandellói eset: szerepet írok róla s felolvasom neki – majdenm lehetlennek tetszett, hogy ez a darab sikerüljön, de ő el volt ragadtatva. S nekem is tetszett a darab. Ha ez jó, a legnagyobb leisztungja a pályámnak, hogy egyáltalán meg lehetett írni ezt. Erre nem is gondoltam komolyan, amikor a szerződést aláírtam. S hogy két hét alatt meg lehetett írni! A masszáját – s jó hogy lehet – ez csoda lenne! Sokat nevettünk Romola elbeszélésén a hágai sírboltról, ami az ő tulajdona s ahová szomorúfűzt akart ültetni, de azt nem bírja a talaj. Kérdezte a temetőőr, hogy Nizsinszkijhez is lesz-e szerencséjük, ha meghal.
Naplók, életrajzi töredékek