Azt akarja, hogy minden echt legyen, ez okból két japán professzor állandóan jelen van, mint ellenőrző közegek. Az egyik egy sajátságos, üvegszilánkokból álló valamit függesztett fel a színpadon, ami úgy forog, mintha meg volna veszve, s állandóan olyan hangot ad, mintha cimbalmot pengetnének. „Mi ez?” – kérdem rémülten. „Ez ott van minden japán házban – magyarázzák – szellőztető.” „De folyton forog és zavarja a jelenetet – mondóm – le kell venni.” „Nem – mondja Irving – annak ott kell lenni, mert az valódi.” „Nem az a fontos – ordítom-, hogy valódi legyen egy rekvizítum, hanem, hogy a játékot és a beszédet ne zavarja.” Mikor aztán Irving nagy jelentetét zavarta a szerszám, akkor persze menten levetette…