Végre mozogni kezdett az élet. Bergner üzent Róbert útján, hogy beszélni akar velem, másnap randevú, teljes kétségbeesésben találom, mentsem meg az életét, a filmnek, amit adni akarnak neki, a szövege rémes, felületes, operett, ő azt nem tudja. „Én dilettáns vagyok — mondja -, amit más rutinnal át tud hidalni, abban én megbukom, én csak az átélt dolgokat tudom eljátszani, azért irtózatosan fontos, hogy jó anyagot kapjak.” Csak bennem bízik, megbeszéljük, hogyha hív, jövök.
Ez volt vasárnap, este már telefonál Bíró, hogy másnapra jöjjek be a sztori-konferenciára segíteni. Másnap bejövök -szembe találom magam azzal a helyzettel, hogy akik eddig tudni sem akartam rólam — Korda, Biró — most a menedékük vagyok, mert hajszálon múlik a film. S bár alig van már 30 fontom, tartom magam, s megegyezem Kordával 600 fontra, és hogy a következő filmben is segítek. Ez lenne az első nagy szerződésem és keresetem Londonban. Esti tanácskozás, Bergner összeveszése Kordával. Az egész dolog felborul, ha nem csinálunk valamit… Most néhány nagyon jó nap, friss munkában. Látom, hogy a dolog felépítései és körvonala jók, csak nincs rend benne, és a dialóg roppant felületes módon van megcsinálva – semmi élet. Másnap Biróval rendbe hozzuk a második részt. Nagy drukk, hogy Bergner elfogadja-e. Kordánál beszélgetés a pesti életről.