A darabot hirtelen lesöpörték a műsorról – egyike volt legnagyobb bukásaimnak, noha akik bent voltak, állítólag jól mulattak, s barátaim s közelállóim azt mondják, színdarabírói tehetségem ritkán kulminált annyira, mint a darab néhány jelenetében. Összeroskadás. A bukás még mindig úgy süt, mint ifjú koromban, mikor egy rossz kritikától a Dunának akartam menni. Orvoshoz. Flucht in die Krankheit.* A szívem körül elviselhetetlen nyomás – fel kell adni mindent.
Lax megvizsgál. Nyomát se találja semmi szervi betegségnek. Sőt csodálkozik, hogy ezt a nehéz pályát ilyen jól bírja a fizikumom. Ettől a pillanattól kezdve a szívtünetek, melyek rettenetesen kínoztak, eltűnnek. Három napra Mátraházára megyek, ahol semmi sincs, csak levegő s unalom. Felrohanok a Kékesre, 1000 méterre, semmi reakció. Remekül kialszom magamat, olvasok, unatkozom, óriási változás pszichikai és fizikai állapotomban. Megnyugszom. Derűs hetek. Tele munkakedvvel s napokig tartó jó érzéssel. Megint felfedezem, hogy elsősorban az egészség fontos.
Mátraházán könyvekbe bújok… Szenzáció számomra a Lady Chatterley’s Lover D. H. Lawrence-tól. Ez igazán nagy író és nagy regény. (Színdarabot akarok belőle csinálni!)** Remek alakok, s a történet tele élettel. Izgalmas olvasmány.
Elfog a méreg, ha arra a butaságomra gondolok, hogy miért engedtem meghamisítani egy alapjában véve jó elgondolást. Most az a probléma, mint juthassunk ki megint a lehetőségek egyetlen helyére, Londonba, mert egészen bizonyos, hogy mentői tovább maradok itt, annál gyorsabban jutok el megint a reménytelen pénztelenség pokoli helyzetébe, amikor ismét levegő után kell kapkodni.
*(ném.) menekülés a betegségbe** A Lady Chatterley szeretőjéből 1940-ben Lengyel Menyhért színpadi változatot készített Aldous Huxley és Christopher Isherwood közreműködésével.