Minden elmúlik – a haladó idő minden eseményt felesz – friss irigységeket elsápaszt, dühöket kihüleszt, örömökből csak a vágyak ízét adja vissza – jön, s mohón felfalja, mint a malom az élményt, melyre az ember várva várt. Bekebelezi nagy bendőjébe: a múltba. A fantáziák maradnak s élnek, azokat nem tudja megfogni, cséplőgépébe dobni — a gondolat marad meg csupán.
