Kínában megjelenik a kínai kalendárium 6 millió példányban; körülbelül a legtöbb, amit nyomtatott könyv elért, s ez is még kevés a 400 millió lakoshoz képest. A könyvek mint kultúrmérők általában szomorú képet mutatnak – nincs kultúra, nincs civilizáció, csak egy kis vékony rétegben – csak az okos művelődik de másrészt vajon terjedhetnek-e ezek a könyvek, amiket most írnak? Terjedhetnek-e túl a rétegen, van-e bennük olyan érték, amely a nagy összességet érdekelhetné? Nincs. Vagy klasszikus művek, melyeket nem érthet az emberiség, vagy nyomorúságos, pesszimista lélekanalízisek, melyeket elutasít magától az egészséges öntudat. Pedig a népnek kellene mese, de nem tudnak neki adni. Ijedten tapasztalom, mennyire kezdek közeledni Tolsztoj művészetellenes álláspontjához: amit ma írnak, az beteg agyak szüleménye, beteg emberek számára – az emberiség egészséges, nagy költői még nem születtek meg, de ha megszületnének is, talán már elkéstek, mert a könyv mintha eljátszotta volna szerepét- helyette, mint népmulattató és népköltészet feltartóztathatatlanul jön a mozi!
A Caruso conlra Ramses 1922-ben készült el, de csak 1931. október 15-én mutatta be a Nemzeti Színház Kamaraszínháza Hevesi Sándor rendezésében.