Téma: öreg ember, akinek kitűnő eszméi vannak, de csak elmondja, más fiatal megcsinálja, s aztán nem akar adni neki semmit – hogy veszi rá egy fiatal lány, hogy aztán mégis adjon az öregnek.
Tragikomikus szerep Valettinek: egy öreg Hamupipőke, akire rámosolyog a szerencse – egy háznál volt cseléd, mindenki rúgta, rémesen beszéltek vele — pénzt kap vagy örököl, nagy dáma lesz – kiéli minden vágyát, maga elé sem ereszti, akit gyűlöl, de akit szeret, az elvenné a pénzéért, azonban nem lehet – végre vagy elcsalják tőle a pénzt vagy kiderül, hogy tévedés volt, visszasüllyed a rossz sorba s örök reménykedésbe — mindjárt annyi dolga lesz, hogy nem ér rá gondolkozni s tűnődni az életén.
Munkácsy-dráma: egy alak, portréfestő, jött Amerikából, beszéli sikereit – a legszebb nőket festi — majd ha sok pénze lesz, akkor Krisztust fogja festeni – új művészetet.
De nem tudja többé azt csinálni, végképp prostituálta magát, s nem tud többé visszatalálni az igazi művészethez. Visszamegy Amerikába megint cukros képeket csinálni – nem törik össze, nem tébolyul meg, de talán még jobban lehet sajnálni, mert lelkileg teljesen s tökéletesen elzüllött!
Míg az embernek más baja nincs, addig pénzbaja van – s mikor már nincs pénzbaja – akkor más baja van.
Azt tudják és küzdenek ellene, ha valaki iszákos; ha morfinista, ha nikotinmérgezésben szenved, de azt nem tudják s nem tesznek ellene, hogy különösen Európában, a férfiak nagyobb része (nők is) túlzott erotikumban szenvednek. A férfiak kora ifjúságtól hozzászoktak a nemi élvezethez, mint a nikotinhoz,mint a szeszhez, pedig ez még veszélyesebb, mint a többi, mert az eredmény, hogy mindig csak azon jár az eszük s elvonja őket munkájuktól — ezért dolgoznak oly keveset Európában! Ha megnézzük, hogy mely országok boldogulnak, azok, amelyekben ez nem játszik oly nagy szerepet (északi országok) — a déliek hasznavehetetlenek. Az európai férfi nyolcéves korában önfertőző, tizennégyben bordélyházba jár, tizenhatban nemi beteg, húszban szifilisztikus – szép kis perspektíva! Szép múlt – szép jövő!