Ez a város nem kedvez az individualitásnak. Olyan óriási tömeg él benne együtt, hogy ha csak valamiképpen szabályozni akarják az életük rendjét – muszáj uniformizálódniok. Szívesen teszik. Itt – legalább külsőségekben – teljesen egyforma módon élnek az emberek. Mondhatni: egy időben kelnek – egyszerre látnak munkához -, ugyanaz az életük beosztása, ugyanazok a szórakozásaik, egyforma ruhát viselnek – valószínű, hogy nagy tömegükben egyformán is gondolkoznak. A különös, egyéni – modorban, vagy akár ruházkodásban – rögtön feltűnik – értelmetlenül csodálkoznak rajta, kinevetik – nagyon bajos egy ilyen tömegáramlattal szembeszállni. S bármennyire individualista vagy – ez a nagy közösség, ez a nagy tömeg kicsit megsemmisít, s itt elveszted egy időre azt a tudatot, hogy te magad vagy a világ közepe, nem testvér, te csak egy kis pont vagy itt, s ennek a tudata lassanként nagyon jótékonyan hat rád, mert megszabadít a legnagyobb tehertől; önmagad túltengő súlyától. S ez milyen nagy fellélegzés!
Naplók, életrajzi töredékek