Ma éjjel 12.30-kor fiam született! Egész emberi formája van. Komoly kis lény. Néha-néha elkesergi magát. Bámulva állok a természet csodája, egy élet kezdete előtt… Valahová mégiscsak tart ez az egész, mondtuk Lidóval, különösen, ha minden újszülött tökéletesíteni tudná egy kicsit a világot, ha végre jó, lelkes emberek jönnének, akik elviselhetővé teszik a többiek számára is az életet! Remélni kell, hogy ez az új nemzedék jobb és emberségesebb lesz, mint amelyikkel ma élünk együtt… Az életem mindenesetre egy árnyalattal komolyabb és szebb lesz. A lét nagy hullámai hömpölyögnek bennünk…
Naplók, életrajzi töredékek