Múlt pénteken: proletárdiktatúra! Borzasztó éjszaka… iszonyú lövöldözés, azt hittem sokszor, nem érjük meg a reggelt, mert ebben az „exkluzív” villanegyedben lakunk, a milliomos zsidók közt… Kis ingadozás után: rendkívül felszabadult érzés. Mintha a félelem idegeit elvágták volna bennem. Minthogy morális lény vagyok, az óriási igazságszolgáltatás, ami történik, elégtétellel tölt el, s az új társadalmi berendezés eszményisége is lelkesít, mindaddig persze, amíg az ember — ez a rossz fajta – el nem fogja rontani, be nem fogja mocskolni, mint mindent, amihez piszkos ujjaival hozzányúl. Kétségtelen, hogy ilyen sorsfordulat, nagy kiegyenlítődés a civilizáció fennállása óta nem volt, s mint a varázslók palotái omlanak össze a gazdagság, a fényűzés levegőbe emelt várai… Nem, nem lehetett ezt szárazon megúszni, nem lehetett húszmillió embert legyilkoltatok.. íme, a bolsevizmus ellenállhatatlan áramlata, mely Európát okvetlen hatalmába keríti. Végre jelszót kaptak az emberek, amely telítve van tartalommal.
Naplók, életrajzi töredékek