Téma: Vadölő, afrikai vadászatra készült, egy évig akart odalenni, mikor kitört a háború, vette a puskáját és elment. Csodákat beszéltek róla. Felmászott a kéménybe – lyukat csinált – onnan lőtt. Képes volt napokig lesben feküdni, különösen lovas előőrsökre lőtt, de volt olyan is, akit közel engedett s késsel ment rá. Izgalmat érzett, bizsergést, mint még soha vadászatain. Kitüntettek, cikkeket írtak róla. A legnagyobb hős volt. Egyszer mégis eltalálta egy buta gránát.
Hiába tett mindent – hazaküldtek. Otthon feküdt, rosszul volt, unta magát. Elő-elővette a puskáját – nem tudott megnyugodni. Előtte voltak a víziók, eltorzult fej, a mozdulat, ahogy esik – bizsergett. Vette a fegyvert és kiment a kertbe. Éjszaka volt. Kerítésen átmászott egy legény, leányhoz jött. Meglapult, célba vette s lelőtte. Másnap nagy nyomozás. Ö úr volt a faluban, hozzá be sem mertek menni a csendőrök. Egy ideig nyugton volt. Azután megint kijárt a határba. Egy csikót lőtt le, majd egy kislányt, aki a tó fölé hajolt. Beleesett a vízbe. Nagy nyomozások folytak. Az emberek törték a fejüket. Ekkor elutazott. Kiszállt ismeretlen állomásokon. Naphosszat feküdt a fűben, míg puskahegyre került valaki. Lelőtte. Érezte a bizsergést. Egyszer egy egész családot kiirtott. Vadölő jár az országban.