Ha hazamegyek egy pokoli cikket írok Viliről, látszólag a legteljesebb elismeréssel, például így: Mindig feldobog a szívem, mikor harcias arcát látom, a legjobban ha távcsövön néz, amint elmagyaráztatja magának a tájat – melyik képét tartom a legjobbnak nem tudnám megmondani. Tetszik nekem mint tengerész, mint családapa-unokái között- mint régész, mégis talán mint hadúr tetszik a legjobban, amint rettenthetetlenül belenéz a távolba, a veszélybe. Istennel való viszonya megható, vallásos, mindig Istenre hivatkozik, vele együtt halad és vezeti (népét) nemzetét „Mit Gott fúr Kaiser und Vaterland”*, nagy hadvezér, nagy művész, boldog családapa, mindig megnyugszom, ha az arcképét látom. Én őt ideális férfiszépségnek tartom: különösen szeretem a tartását, szemeit imádom, bajusza meggyőz, marsallbotja, mellyel a világot igazgatja, megigéz.
Naplók, életrajzi töredékek