Dreyfus

Az Estben kéthasábos tudósítás jelent meg arról, hogy egy kis iskolás fiút lopással vádoltak, de végül kiderült az ártatlansága, az igazgató elégtételt adott neki, s a lap a maga óriási nyilvánosságával tisztára mosta a kisfiú becsületét. Ez az eset mindenkit érdekelt, mindenki helyeselte. – Vérlázító igazságtalanságnak tartották volna, ha a kisfiú nem kap elégtételt… Tizenöt évvel ezelőtt egész Franciaország lángba borult azért, mert egy zsidó kapitányt a katonai bíróság ártatlanul deportált az Ördögszigetre – s ez az igazságérzet ma is megvan, az egyes államokon belül nem történhetik bűntett, mely a megfelelő büntetést ne vonná maga után – a rendőrség vigyáz, a bíróság ítélkezik, egy henye szóval nem szabad megbántani a becsületem, mert azt a bíróság megtorolja. S ugyanez a rendes állam, melynek olyan finom érzéke van az igazság iránt s ugyanezek az emberek, akik felháborodnak egy kis iskolás fiún esett méltatlanságért – a háborúban a legdurvább ököljogot gyakorolják, a legrémesebb bűntetteket követik el, s még azt sem veszik észre, hogy velük, saját magukkal milyen igazságtalanság történik.

Dreyfust az Ördög-szigetre deportálják – de mit vétett a jámbor francia, akit a Dardanellákhoz szállítottak, vagy Macedóniába? Ez már nem a haza, a tűzhely védelme, a jogos önvédelem, ez a politikusok és hadvezérek kábító garázdálkodása, akiket, íme, azért tart el a francia nemzet, hogy stratégiai és politikai gondolataiknak százezrével áldozzák fel a francia polgárokat. A háború után végérvényesen tisztázni kell a kérdést, hogy a politikusok és hadvezérek vannak-e a népért, vagy pedig a nép őérettük. És hogy az államot, mely az igazság szabályai szerint törvényeket hozott létre avégből, hogy az emberek társadalomban legyenek képesek élni, nem kell-e arra kényszeríteni, hogy törvényeket hozzon létre, mely szerint ők, az államok, egymás mellett békében élhessenek. Mert mit ér a törvény, amely csak arról intézkedik, hogy saját polgártársam ki ne raboljon és meg ne öljön, a másik állam ellenben rám küldheti a polgárát, sőt a saját államom is elküldhet engem ölni és rabolni. A Törvénybe vetett hitnek nem tesz jót a háború.