Minek jöttem el! Ültem a napon a tenger partján, a nagyszerű melegben, megnyugodva s a színházból kicsit kigyógyulva, s most megint nyakig benne vagyok a bajban. De érdekes volt – vigasztalom magamat – érdekes volt a város, a munka a színháznál, az éjszakai próbák, a színészek – igen ez mind nagyon érdekes volt, de nem éri meg az izgalmat s a mélységes lehangoltságot. Én nem tudok a dolgok felett állni, ha valamibe belekezdek, hát nyakig belezuhanok – és minden idegem fáj.
