1946. Május 11.
The Glass Menagerie** (a The Palyhouse-ban) egyike a legszebb előadásoknak, amit valaha is színpadon láttam. Olyan, mint egy álomemlék aranyfüstben.
Naplók, életrajzi töredékek
The Glass Menagerie** (a The Palyhouse-ban) egyike a legszebb előadásoknak, amit valaha is színpadon láttam. Olyan, mint egy álomemlék aranyfüstben.
Hollywoodba úgy beleragad az ember, mint a legypapirba; el kell onnan jönni időnként. S bár nem volt „racionális ok ra, Lidi, kinek ebben sokkal jobb […]
Magyarországtól udvariasan búcsút kell venni. Úgyis elhatároztam, hogy „kipipálom” azokat a dolgokat, amikkel nem törődhetem többé, se nem mérgelődhetem rajtuk, mert indulataimat másra kell tartogatni. […]
Tegnap este Kármán Tódor professzorral Moszkva-Róma -Párizs- Budapest-útjáról. Forrásban lévő világ. Moszkvában a jóvátételi bizottság két fő embere: orosz részről Varga Jenő – mert ő […]
Az amerikai színházzal az a baj, hogy itt nem értik meg a lényegét. A színház egy intézmény – nem privát üzletemberek vállalkozása – a színház […]
Fodorról: „Meghívott, de nem merek a házába menni, mert felek, hogy ellop tőlem valamit.”